467. fejezet Bemutatja barátját a családjának
Alexander tekintete Sophiáéra szegeződött, a felismerés olyan éles volt, mint egy penge villanása a szeme árnyéka mögött, mintha egyenesen a lelkén keresztül látna.
Gyengéd, megfontolt mozdulattal kinyújtotta az ujját, és végigsimította vele az arcát. – Ne aggódj – mondta nyugodt, határozott hangon. – Pontosan tudom, mit csinálok.
– Én csak... attól félek, hogy megint felzaklatjuk nagypapát... – mormolta Sophia alig hallhatóan suttogva.