547. fejezet Megkedvelte Sándor asszonyát

Abban a pillanatban, hogy Sophia szavai a levegőbe értek, minden szem rá szegeződött.

Nem csak a szavai hívták fel magukra a figyelmet, hanem az arca is, amely szinte éteri szépségében öltötte magára a tekintetet. A tömeg azonban korántsem volt lenyűgözve. A megvetés hideg szélként hullámzott a levegőben. Egy hang gúnyos vigyorral törte meg a csendet. „Hé, hölgyem, ez nem az Ön színpada az előadásra. Miért nem jön ide, és én fedezem a veszteségeit?”

Egy második hang is közbeszólt gúnyos nevetéssel: „Larry, nem vagy már egy kicsit túl régóta beteg ahhoz, hogy zaklasd?”