715. fejezet Ne bízz bennem
Sándor gyengéden megszorította Sophia kezét, átvezette a bonyolultan faragott faajtón, belépett a félreeső házba, amely mintha hideg, ősi levegőt lehelt volna.
A tér egy ereklyének tűnt, elhagyatottan a világ egy elfeledett szegletében, nyugalma visszhangzott az ürességben.
Sophia tekintete végigpásztázta a szobát, és megakadt egy festményen, amely a bejárat közelében lógott, és csendes tanúja volt a múló éveknek.