252. fejezet

"Apám emlékei édesanyám történeteiben megnyugtatóak. Úgy nőttem fel, hogy felnéztem apám tökéletességére, ahogy anyám meséli." Hirtelen szomorúság kerítette hatalmába minden szavát, amitől Hector szerencsétlenül lehunyta a szemét.

Szerette, és egyben rettegett is attól, hogy mit fog mondani ezután.

"De apa úgy tűnt, utálja, amivel anya tömi a fejem vele kapcsolatban. Bármit is csinálok, nem tudom felismerni az apát az anyám történeteiben, mint az apát, aki otthon van. Így hát úgy nőttem fel, hogy megpróbáltam elválasztani anyám álmát a valóságomtól." Nem tehet róla, hogy nyöszörög az abszolút zavarodottság emléke előtt.