3. fejezet Fowler úr képmutató!
Rena láthatóan megmerevedett.
Ügyetlenül felemelt egy papírzacskót, és elmagyarázta: – Azért jöttem, hogy visszaadjam a kabátodat.
Waylen bólintott, és elvette a papírzacskót.
"Köszönöm." Aztán anélkül, hogy bármit is mondott volna, egyenesen a lift felé indult.
Rena kipattant a transzból, és sietett, hogy utolérje. – Mr. Fowler, van valami, ami...
A liftajtók kinyíltak, amint Waylen megnyomta a gombot. Rena habozás nélkül követte őt.
Ezt látva, kíváncsian összehúzta a szemét.
Aztán megsimította az ingét, és közömbösen így szólt: – Nem vállalom az ügyedet.
Rena elhallgatott.
Úgy tűnt, Waylen már tudott az ügyről az apjával kapcsolatban!
Lehajtotta a fejét, és halkan megkérdezte: – Harold megkért, hogy ne vegye fel az ügyemet?
Waylen ránézett a tükörszerű falban, és elmosolyodott. – Nem. Csak nem szeretem összekeverni a magánügyeimet a munkával.
Rena értette, mire gondol. Ha a lány le akart feküdni vele, ő több mint hajlandó volt. De ha bármi munkával kapcsolatos dolog miatt fordulna hozzá, egyszerűen elfelejtheti.
A füle vörös lett a zavartól.
De Waylen még egyszer nem kényszerítette semmire.
Bár gyönyörű volt, nem volt elég neki, hogy feláldozza az elveit. Egyébként nem érdekelte, hogy nappal aludjon.
Hamarosan a lift megállt a huszonnyolcadik emeleten.
Waylen titkárnője a lift ajtajában várt. Meglepte, hogy Renát a férfi mellett látta, de mivel több éve dolgozott ennél a férfinál, jobban tudta, mint hogy bármit is mondjon. – Mr. Fowler, az ügyfele megérkezett – mondta udvariasan.
Waylen odadobta a papírzacskót a titkárnőjének, és azt mondta: – Küldje el a vegytisztítóba.
A titkár bólintott, és elment.
Waylen lehajtotta a fejét, és babrálni kezdett a telefonjával. Anélkül, hogy felnézett volna, azt mondta Renának: "Keress másik ügyvédet. És nem szabad szívességért eladni a testedet. Ez gusztustalan."
Aztán kiment a liftből, mielőtt az ajtók becsukódtak volna.
Rena a fogát csikorgatta.
Micsoda képmutató!
Otthon Eloise egyre jobban szorongott. Rena nagy nyomás alatt volt, ezért úgy döntött, hogy találkozik egyetemi osztálytársával, Vera Byrddel.
Vera közvetlenül a diploma megszerzése után férjhez ment egy gazdag férfihoz Duefronból. Férje széleskörű kapcsolatokkal rendelkezett.
Rena nem volt hova fordulnia, és Vera segítségét kérte.
Egy kávézóban találkoztak, és Rena nem vesztegette az idejét, hogy mindent elmondjon a barátjának, ami történt.
Vera hevesen átkozta Haroldot. Miután kiadta a haragját, egy darabig gondolkodott, és megkérdezte: "Tényleg kapott egy hotelszobát Waylennel?"
Rena elpirult, és mereven megkeverte a kávéját.
Vera lehalkította a hangját, és ugratott: "Rena, te tényleg valami vagy! Még azok a hírességek is alig tudják felkelteni Waylen figyelmét. Ritkán van róla pletyka, mert olyan "tiszta".
Rena keserűen elmosolyodott, és témát váltott. – Egyébként nem volt más választásom, mint hozzád fordulni, Vera.
Waylen nagy hatalommal és tekintéllyel rendelkezett a társadalom felső rétegeiben. Vera könnyen megsérthetné, ha segíteni merne Renának.
De Vera Rena hűséges barátja volt. Kapcsolatait felhasználva gyorsan megtudta Waylen menetrendjét.
*
Szombaton Waylen golftalálkozót kapott valakivel a vidéki klubban délután három órakor.
Rena a megbeszélt időpontban elment a vidéki klubba Verával és férjével. Nagy meglepetésére azonban Harold is ott volt.
Nagyon megdöbbent az események hirtelen fordulatától.
Vera erősen megszorította férje karját, és nyöszörgött: "Miért nem mondtad el nekünk, hogy Harold is itt lesz? Hogyan kérhet most Re na segítséget Waylentől?"
Vera férje erősen bocsánatot kért. "Sajnálom, Rena! Nem tudtam, esküszöm!"
Mielőtt Rena kihátrált volna, Waylen már látta őket.
Fehér golfruhába öltözött, gazdagnak és jóképűnek tűnt. Olyan magas volt, hogy kitűnt a tömegből.
Akárcsak az ügyvédi irodában, Waylen úgy tett, mintha nem ismerné Renát, és csak Vera férjét üdvözölte.
Vera férje hízelgett, ezért visszamosolygott.
Aztán Waylen Renára pillantott.
Renának sima, rugalmas bőre volt, és szándékosan olyan ruhákat hordott, amelyek kiemelik jó alakját.
A szűk szabású fehér póló energikussá tette, míg világosszürke rövidnadrágja tökéletes hosszú lábait mutatta be.
Hosszú, hullámos barna haja pedig takaros kontyba volt kötve, ami még tovább növelte varázsát.
Waylen hosszú és karcsú lábaira pillantott, és lazán megkérdezte: – És te...?