205. fejezet

Proserpina

A beszélgetés foszlányaiból és a fogvatartóim hangneméből sejtettem, hogy Lucien a robbanás után érkezett. Tehát a szeretőm még élt, és tudtam, hogy kérlelhetetlen; tovább keresne. Ez reményt adott.

Nyugodtan ültem, lábaimat kinyújtottam előttem. Késő volt, azt hittem. A szoba sötét volt. Halvány fény izzott magasan a mennyezetben, csupasz izzó. Tudtam, hogy túl magasan van ahhoz, hogy felkapaszkodjak. Az ágyon kívül más bútor nem volt a szobában. Csak egy vaságy, ami túl nehéz volt ahhoz, hogy még tolni se lehessen. Később rájöttem, hogy a padlóhoz volt csavarozva.