218. fejezet

Proserpina

Messziről hallottam a körülöttem mozgó, beszélgető emberek hangját. A mozgás a hasamban mostanra egyre gyakoribbá vált. A babáim arra vártak, hogy kijöjjenek, gondoltam fáradtan, túl gyengék és fáradtak ahhoz, hogy kilökjék őket.

A háttérben sikoltozó hangok egyike, a leghangosabb, Xeniáé volt.