258. fejezet Proserpina

Csak álltam és bámultam Lucien után, amikor az autók aznap délután elvonultak az úttól. meleg volt, de hideg volt. Tudtam, hogy közeleg a tél. Valahogy ólomnak éreztem a szívemet. Nem akartam elengedni, és némán ragaszkodtam hozzá, és igyekeztem nem sírni.

Végül az arca a hajamban, mondta elgyötört morgással.

– Asszony, mennem kell.