672. fejezet

Proserpina

Halványan hallottam valaki fájdalmas, bánatos, mély szomorúságtól való sírását. Ahogy ide-oda ráztam a fejem, rájöttem, hogy én vagyok az.

Claude erős karjaiban cipelt, Ria és Dom zárták a sort. Hol lehet Piers? – tűnődtem komoran, miközben próbáltam nem Lucienre gondolni, de a képek újra és újra felidéződtek tompa elmémben.