165. fejezet

"Hogy érted azt, hogy nem szándékosan tette. Ha kilenc hónappal ezelőtt az a fajta volt, aki nyilvánosan megbántott, mitől voltál olyan biztosra, hogy többé nem csinálja ugyanezt. Mondtam már neked, Christine, hogy nem érdemli meg, hogy a nővérednek hívják." Mark dühösen kiköpött. Arra utalt, hogy Eva az esküvő napján nyilvánosan pofon ütötte Christine-t.

Éva arca hirtelen elkomorodott, amikor meghallotta, és minden erejével figyelmen kívül hagyva a fájdalmat, amit okozott neki, Eva gyorsan csúnyán megrántotta a kezét." Komolyan, mi kell ennyire dallamosnak lenni? Arra gondoltál, hogy aranyos pár vagytok, vagy mi? Csak szűklátókörű vagy, és dührohamot dobál. Ez nem olyan, mint a keze. kiömlött a kezére, és mindjárt lerombolod az egész épületet, és hagyd abba a nagy ügyek kötését apró ügyekben." – jegyezte meg Éva, miközben visszanézett rá, teljesen figyelmen kívül hagyva, ahogy a férfi néz, és úgy bámult rá, mintha valaki alatta lenne. Most, hogy a képek másik oldalán volt, nem tudta elhinni, hogy beleszeretett a szemétbe és a hulladékba, mint ő.

Annak ellenére, hogy vannak ilyen gondolatai, nem tagadhatta, hogy a szíve egy ütemet sem hagyott ki, amikor a férfi jóképű arcát bámulta. Arra az arcra, amelyen a múltban elesett, de most csak bámulni tudott rá, érzelmi vonások nélkül. Nem csak a férfi főszereplője volt a műsornak. Az aura körülötte kifogástalan volt, és az arca is csábító volt mögötte. Markot meglepte a viselkedése megváltozott. Arra számított, hogy könyörögni fog és kegyelemért könyörögni fog. Nem számított rá, hogy ez a nyavalyás nő visszaszól neki. A múltban nem volt ilyen, mi késztette arra, hogy megváltoztassa a viselkedését? Bár Mark tudta, hogy Éva tompa ember, és nem érdekelte, hogy ki áll előtte abban a pillanatban, amikor dühös volt. Arra azonban nem számított, hogy most ő lesz a helyzet.