513. fejezet
Tisztán emlékezett arra az éjszakára, ahogy beszállt ugyanabba az ismerős fekete helikopterbe az épület legfelső emeletén, semmi mást nem cipelve, csak a ruháit a hátán, a hideg ülés a vállára nyomódott. „Nem gondolkodtam tisztán. Nem érdekelt, hová megyek, nem érdekelt, mit fogok csinálni – csak el akartam menni innen. Magam mögött akartam hagyni Miamit, és soha többé nem akartam visszanézni.”
Ökölbe szorult a keze, körmei a tenyerébe vájtak, ahogy eszébe jutott a döntése mögötti kétségbeesés. Egy nap belenézett a tükörbe, és alig ismerte fel a nőt, aki áhítatos tekintettel bámult vissza rá, vékony és sovány volt, szinte vad elszántsággal, hogy Mark után eredjen. Önmaga árnyéka volt, a szívfájdalom és a kétségbeesés őrületbe kergette.
– Smith nagyapa észrevette az állapotomat – folytatta most már nyugodtabb hangon. – Elintézte, hogy eltűnjek, hogy valahol meggyógyuljak, ahol nem találnak meg. – Mindegyikükre nézett, szeme elsötétült, ahogy az emlékek újra felszínre törtek. – A következő néhány hónapban ismét visszatértem, és a katonaságnál éltem, erősítve a testemet és az elmémet.