526. fejezet
– Talán az vagyok, talán nem – felelte Éva közömbös vállrándítással, egy apró vigyorral az ajkán.
Damien érezte, hogy kihagyja a levegőt, miközben a nőre meredt. Csintalan, édes mosolya felragyogott az arcán, és egy pillanatra teljesen magával ragadta a tekintete, úgy nézett rá, mint egy megbabonázott férfi. Olyan rejtélyes volt ez a nő, aki félelem és szégyenkezés nélkül tudta kihívás elé állítani. Alig tudta kontrollálni a szívverését.
Csodálata mögött azonban ott bujkált egy szikrányi féltékenység. Irritálta a gondolat, hogy más férfiak is üldözik, még ha a múltban vagy Nathalia által szervezett ártalmatlan vakrandikon is.