674. fejezet

Mire Éva hazaért, a nagyapja, George, már az étkezőasztalnál ült. Egy szobalány kihúzta a székét, és Éva méltósággal leült, minden mozdulata kecsességet árasztott. Ragyogó, békítő mosollyal szólította meg nagyapját, remélve, hogy eloszlatja a nagyapja nemtetszését.

– Nagyapa, elnézést kérek a késésért. Remélem, nem várattam meg túl sokáig? – kérdezte udvariasan Éva, bár tizenöt perccel korábban érkezett, mint ígérte.

– Igen, megtetted – válaszolta George ridegen, éles hangon. Szúrós szavai ellenére Éva rendíthetetlen maradt. Figyelő szeme alatt nőtt fel, szigorú mércéje formálta őt azzá a higgadt nővé, aki ma.