101. fejezet Láttam egy nőt a szobor csapdájában
Ebben az új életben sokkal kevésbé voltam gondtalan, mint annak idején, amikor még csak egy lélek voltam.
Visszanyertem az érzelmeimet, a vágyaimat, és egy ideig tartó üresség után mindegyik egyszerre visszarohant. Olyan érzés volt, mint egy vadlócsorda, amely a síkságon vágtat, vagy egy árvíz az esős évszakban, és fékezhetetlenül hömpölyög.
Ezeknek az érzelmeknek az intenzitása elhatalmasodott rajtam, és lehetetlenné tette, hogy kordában tartsam őket.