289. fejezet

Sándor nézőpontja **

A csuklóm még mindig ég, amíg Sophia gyógyítja. A fájdalom nem volt annyira rossz, mint képzeltem, de majdnem. Azt hiszem, Sophia megcsókolása segített, és éreztem, hogy a srácok erőt adnak nekem a köteléken keresztül. Ezt szeretem bennük a legjobban. Soha nem vagyunk egyedül semmiben. A kötelékcsoportunk minden tagja mindig készen áll arra, hogy segítsen, bármin is megyünk keresztül.

Szilárd kötelék vagyunk, eddig elszakíthatatlanok. Szóval, bár még mindig ideges vagyok a napló miatt, biztos vagyok benne, hogy bármit is találnak benne, az nem tudja megingatni a köztünk lévő köteléket.