1652. fejezet

„Hahaha! Cecily! Gyorsan, hozd elő a legjobb bort, ami otthon van! Inni akarok és ünnepelni!” Cameron, akit felvillanyozott a mai jó műsor megtekintése, hangos nevetésben tört ki, amikor belépett a házba, mire a közelben lévő aranypapagáj vadul csapkodni kezdett a szárnyaival.

„Miért nem halt még meg? Miért nem halt még meg?” – károgta a papagáj magas hangon, tökéletesen utánozva Cameron hangnemét.

„Haha! Drágám, kifogástalan az időzítésed! Ezúttal az öregúr nagyon közel van a halálhoz – nagyon közel! Hahaha!” Cameron szélesen elvigyorodott, és összeszorította a száját, hogy ugrassa a madarat.