2362. fejezet

A félhomályos szobában Grant arca hideg, komor tekintetté merevedett. Mégis nyugodt maradt, sem arrogáns, sem szelíd, tekintetét Lucasra szegezte, mint egy élettelen tó nyugodt felszínét, amely már régóta érintetlen.

Találkozott a tekintetük, és Lucas homloka hevesen megrándult. Hideg futott végig a nyakán, libabőrös lett.

– Mit tudok én? Nagybácsi, nem egészen értem, mire célzol – mormolta Grant, és kísérteties szemét összeszűkült.