100. fejezet
Felugrom a lábam a levegőben, halkan üvöltve, ahogy a szívem hirtelen pánikba esik. Megpördülve a szilárd ajtókhoz támaszkodva egy nagyon nagy, nagyon dühös Alfát találok magamon magasodni. Bastien rosszallását árasztja: ezüstös tekintete szemrehányóan összeszűkült, állkapcsa merev, karjait keresztbe fonta a mellkasán.
Fürjes vagyok, bűntudat támad rám, ahogy elhúzódok tőle, az arcom élénk rózsaszínre pirul. – Hogy az istennő nevében csináltad ezt?
Figyelmen kívül hagy, egyik erőteljes kezét a tarkómra zárja. – Mit mondasz magadról, kis farkas?