1687. fejezet
– Persze. – mosolygott az idős hölgy. – Ha azt akarod, hogy kimondjam, akkor kimondom. Tíz éve vagyok a feleséged! Az elmúlt tíz évben komolyan veszed az unokáidat és a lányodat, de mi van az enyéimmel? Pénzt adtál az unokáidnak. Azzal az összeggel, amit évente rájuk költesz, melyik nem került több tízezerbe csak ruhákra és rágcsálnivalókra? De mi van az enyémmel? Csak egy unokám van. Azon kívül, hogy az első évben minden hónapban megvetted a legolcsóbb tápszerport, ami darabonként száz dollárba kerül, azóta egyetlen új ruhát sem viselt! Csak a szomszédok által jótékonysági célra adott, nem kívánt ruhákat viselt! Neo Dixon, kérdezd meg magadtól tiszta lelkiismerettel, hogyan bántál a rokonaiddal és hogyan bántál az enyéimmel?
– Öregasszony! Ésszerűtlen vagy! – Neo nagyon hajthatatlan volt. Ránézett a városházán tartózkodó néhány emberre, majd az idős hölgyre mutatott. „Tisztázzuk ezt mindenki előtt ! Mindketten újraházasodtunk! Mindkettőnknek vannak gyerekei! Egyedül jöttél hozzám feleségül! Még csak vagyonod sincs, pedig én gondoskodtam róla, hogy ehess és legyen fedél a fejed felett! Annyi év telt el azóta! Panaszkodtam valami miatt? Te vagy az, akihez feleségül mentem, nem az egész családod! Nem elég, hogy rólad kell gondoskodnom, hanem az egész családodról is? Ítélje meg mindenki itt, helyénvaló ez?”
Mindenki hallotta a hallban. Néhányan bólintottak. Néhányan a fejüket rázták, majd elmentek. Ez a családi ügyük, így senki sem ítélheti meg helyettük az ügyet. Csak a két vezető volt az idős hölgy mellett.