2134. fejezet

Amint Jake ezt kimondta, Vireo és Mira is megdöbbentek. A férfi, aki korábban még őrülten neheztelt rá, váratlanul hirtelen ártalmatlanná vált. Mira és Jake is egyszerre Jake-re néztek. Jake arcán tehetetlenség suhant át, és ebben a tehetetlenségben a kompromisszumkészség is érződött. "Mira, sajnálom" - mondta Jake. Mira szóhoz sem jutott. "Megbántottalak már a múltban. Akkoriban nem tudtam, hogyan értékeljelek. Úgy bántam veled, mint valami nélkülözhetetlen dologgal. Megérdemeltem volna, hogy meghaljak ezért. Később megkaptam a büntetésemet, nem igaz? A családom szétesett. Apám halálos ítéletet kapott. Anyámat bebörtönözték. Én is..." - erre Jake keserűen elmosolyodott. "Engem is majdnem megöltek." Nem haltam meg, de többé nem lehet gyerekem. Alig sikerült megőriznem az életemet."

Jake hosszan sóhajtott. "Mira, gyűlölködöm. Nemcsak azért gyűlöllek, mert nem mentettél meg, miközben haldokoltam, hanem azért is, mert lelöktél a szikla széléről, ami miatt többé nem tudtam normális ember lenni. De amikor meglátlak téged és a gyereket, azonnal eltűnik bennem a gyűlölet. Mindez miattam volt! Túl kegyetlen és gonosz voltam hozzád akkoriban! Igazad van. A gonosz tetteimet megbüntették. Mindez a büntetésem.

Eredetileg nem kellett volna élnem, de tovább éltem. Nemcsak hogy élek, de még azt is megtudtam, hogy van egy gyermekem. Az akkori gyermek nem vetélt el, ugye? Ez a mi gyermekünk! Mira, nézd, neked már nem lehet gyereked, nekem sem lehet többé. Mindkettőnknek csak egy közös gyermekünk volt. Egy család vagyunk, nem igaz? Hadd legyünk mi hárman együtt, és éljük le életünk hátralévő részét egymást szeretve. Megváltoztam. A jövőben a te és a gyermek szolgája leszek. Amíg melletted és a gyermek oldalán élhetek, hajlandó vagyok térdelni előtted. Mira..." Nem számított, ki hallgatta Jake szavait, mindenütt végtelen megbánást hallott. Az ilyen szavak nem voltak édes semmiségek, de Mirát az emlékei ragadták magukkal.