117. fejezet
Felajánlotta magát, hogy etessen. Szabadon, önként. Kétszer. Csak udvarias volt, hogy az ágyába vitte.
Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a lány olyan jól érezte magát a karjaiban, vagy ahhoz, hogy nem hajlandó elengedni. És biztosan nem azért, mert az illata olyan közel volt, mint ez... megnyugtató volt.
A lány mélyen aludt, mire Hollóárny kapujához értek. Légzése lassú és egyenletes volt, teste teljesen ellazult a tartásában.