180. fejezet
Ottai a lépés közepén megállt, keze kinyújtotta Vladya karját, és közelebb hajolt, és suttogássá halkította a hangját. – Várj... Ő volt az az „üzlet”, akiről néhány napig gondoskodnia kellett?
– Aha. Vladya tekintete Daemonikaira szegeződött, aki elöl ment, arca köves és rezzenéstelen volt. Az összejövetel óta Daemonikai keveset mondott a bíróság előtt szükségesnél.
– A francba. Hogy történt ez? – sziszegte Ottai, lopva a nagykirályra pillantva. – Ha nem tudta, hogy lány, hogyan… hogyan tudták együtt tölteni a melegét?