292. fejezet
– Kérlek, kelj fel. Megpróbálta felfelé húzni, de olyan volt, mintha egy szilárd kőlapot próbálna felemelni.
– Szükségem van arra, hogy segíts itt – mondta feszült hangon, és megtámasztotta magát, miközben mindkét kezét a férfi karjai alá csúsztatta, hogy megtámassza.
Újabb nehéz sóhaj. De megmozdult, fellökte magát a padlóról. Ahogy teljes magasságában felállt, erősen nekidőlt, és arcát a nyakhajlatba temette.