293. fejezet
Teljesen ijesztő volt a gondolat, hogy így ismét elveszíti magát. Egy parányi pillanatig egy halk, bizonytalan hang – annak a lánynak a hangja, akinek a testét áthatolták az elképzelhetetlenül – suttogta... Fuss.
Fogadja el az ajánlatát, és fuss el messzire.
– Látom a félelmet a szemedben – gyötrődött hangja érdes volt. – Ó, Emeriel... hová menjünk innen, ha egyből visszahelyeztelek egy olyan helyre, ahol megint félned kell tőlem?