71. fejezet

Egy urekai szobalány jött ki, és bekísérte. Emeriel kérdés nélkül követte.

Tekintete azonnal a magasba nyúló mennyezetre vonzotta, amelyet díszes kőoszlopok támasztottak alá, légies, mégis impozáns hangulatot kölcsönözve a térnek. A padló zökkenőmentesen csiszolt márvány volt, arannyal erezett. Középen egy nagy, gazdag színekben pompázó perzsaszőnyeg keltette fel a figyelmét.

Az egyik falat hatalmas kandalló uralta, kandallóját egyetlen márványtömbből faragták, belül tűz pattogott. A közeli, padlótól a mennyezetig érő ablakok, amelyeket nehéz brokát függönyök borítottak, kilátást nyújtottak a királyi kertekre. Ez volt a legnagyszerűbb és legcsodálatosabb nappali, amit Emeriel valaha is látott egy királyi rezidencián.