72. fejezet

Még ő is, aki büszke és domináns volt, beismerte, hogy segítségre van szüksége, amikor a lányról van szó. Megpróbált ellenállni, megpróbálta kivonni magát a megszállottságából, de minden alkalommal kudarcot vallott. Aekira úgy időzött a gondolataiban, mint egy árnyék, akit nem tudott elmenekülni, Vladya pedig elég férfi volt ahhoz, hogy elismerje, az akaratereje önmagában nem elég.

Nem, valami erősebb kellett neki. Egy lökés. Egy ok a megállásra. És mi lehet jobb módja ennek az oknak a megteremtésére, mint a szavát adni?

Végül is a szava a köteléke volt. Miután megadták, törhetetlen volt.