137. fejezet
Diana
Nehezen jön ki a lélegzetem, miközben oxigénért lihegök. A hajam kócos a fejem és az arcom körül, a karom pedig hanyagul az oldalamnál feküdt. Egészen biztos vagyok benne, hogy korábban eksztázisban csapkodva ledöntöttem a kis dekoratív gyümölcsös tálat, ami a konyhaszigeten ül, m- egész biztos, hogy eltört- nem tudom rávenni magam.
A csontjaim iszapnak tűnnek, és az egész testem bágyadt és jóllakott. Soha nem éreztem még ilyet.