175. fejezet
Dominicus
Diana farkasa izgatottsága ellenére hallgat. Nem téved messzire, bár energiája határtalan. Türelmesen várok, a szemem a tisztást fürkészve keresi a kabát villanását. Amikor dühösen csóválva visszafelé felém fordul, nem tehetek róla, hogy az ajkaimra húzódó apró mosoly.
– Gyerünk – mondom szórakozottan –, menjünk haza.