176. fejezet

Diana

Lassan felébredek, a délutáni nap enyhe melege átáramlik az ablakokon, és finoman az arcomra esik. Nehéz a testem, mintha belesüppedtem volna a matracba, és egy pillanatig nem emlékszem, miért érzem magam annyira... másnak.

Pislogok, szemeim kinyílnak, és bepillantok a hálószobám ismerős környezetébe. Eleinte tanácstalanul, mozdulatlanul fekszem, és a plafont bámulom, ahogy az álom ködje kezd felszállni. Ilyenkor minden egyszerre belém csapódik, és elkerekedik a szemem az emlékezéstől.