22. fejezet

Diana

A reggeli nap kegyetlen szerető, sugarai áthatolnak a függönyön, és egyenesen az arcomra szállnak. Mintha a világ összeesküdött volna, hogy kirángasson az éjszaka sötétjéből a nappal zord valóságába. Az alvásom nyugtalan volt. Az agyam kaotikus volt, ahogy minden órában hánykolódtam. A félelem, a bizonytalanság és a mélyen gyökerező félelem érzése állandó társaim.

De működnem kell. A világ nem áll meg csak azért, mert valami szaron megyek keresztül. Senki nem fog megmenteni. Csak én menthetem meg magam. És jelenleg a pénz az egyetlen mentőöv, amit látok. Ez volt a jegyem a túlélésre, vagy legalábbis nagyobb esélyem volt rá.