23. fejezet
Mia POV
egyedül voltam.
Szurokfekete sötétséggel körülvéve, ahol csak az üres teret láttam magam előtt, és csak egy keserű, hideg hideget éreztem, ami milliónyi borotvavékony tűként szúrta a bőrömet. Sétáltam... és sétáltam... és mérföldeknek tűnő gyaloglással, valami olyasmit keresve, ami mindig elérhetetlennek tűnt.