294. fejezet
Sándor POV
Miát bámultam, aki olyan fehér volt, mint egy szellem; az egész teste remegett, és az ujjpercei egyre fehérebbek lettek, ahogy egyre erősebben szorította a telefont. Abban a pillanatban egyikünk sem tudta, mit mondjon139
Valami hiba kellett.