114. fejezet
– Sajnálom – mondja Jackson, és kissé összeráncolja a homlokát, miközben továbbra is kinyújtja a tányért, kezében a saját tányérjával. – Azt mondtad, hogy gyere vacsorázni. Nem kellett volna… nem jöttem?
– N–nem – dadogom, elveszem tőle a tányért, és megrázom a fejem. – Természetesen, Jackson. Bocsáss meg… csak… elvesztettem az időérzékem.
Vállat von, ajka sarka felfelé fordul. „A legjobbakkal történik. Szóval…” – mondja, felegyenesedik, és két kézzel fogja a tányért, válla fölött a zsúfolásig megtelt helyiségre pillant. – Hol kellene…