69. fejezet

A lélegzetem megfagy a tüdőmben, ahogy a fiatal szabó és én egymásra nézünk, és egyikünk sem pislog.

Úgy értem, nem vagyok olyan, aki bármit is tudna mondani egy csábító veszélyes íveihez, de határozottan lány vagyok. Anyukámhoz hasonlóan nekem is kisebbek a melleim, de kicsi a derekam, és messze nem keskeny a csípőm.

A varrónő még egy másodpercig bámul rám, mielőtt gyorsan pislog, és hirtelen tisztaság jelenik meg az arcán, engem tanulmányoz, miközben összerakja a darabokat. – Kérlek – emelem fel a kezeimet, és hevesen megrázom a fejem –, kérlek, könyörgök...