78. fejezet

Oldalra billentem a fejem, vajon mi lehet az, de aztán megcsapja az orrlyukaimat a szag, és felnyögök, azonnal a lefedett tálcához nyúlok, amelyről most rájöttem, hogy finom vacsora van benne, de Rafe csak nevet, és lecsapja a kezemet. – Ez túl nehéz neked – mosolyog rám vidáman, és nagy kezeivel kiemeli az egész ezüsttálcát, óvatosan egyensúlyozva körülöttem. – Hozd az italokat.

Kicsit összevonom a szemem, ahogy az étel eltávolodik és a gyomrom korog – nem vettem észre, hogy éheztem. De jókedvűen megmarkolom az ónkancsót és a hozzá tartozó kis fémpoharakat, és meglepődve látom, hogy öt van, nem három, ahogy vártam volna.

Még mindig figyelembe véve a furcsa számot, még időben átmegyek a kanapé részébe, hogy lássam, Rafe felemeli a tálcáról a fedelet. - Öt!-mondom, átcsúszom a kanapé támláján, úgy, hogy Luca mellett ülök, érdeklődve előrehajolva. "Honnan tudták - úgy értem, Luca most jött ide -"