299. fejezet

- Nem – nevetek fel, orromat ráncolva rávágom játékosan a mellkasát. – Nem akarlak bátorítani.

– morog Luca, közelebb ragadva, és hajlandó megmondani, mire gondolok. És nem tehetek róla – csak nevetek, és hátradőlök a karjának. - Valahogy szeretem, ha főnökösködsz velem – suttogom kissé elpirulva, mert nem vagyok benne biztos, hogy tudtam, hogy ez tetszik. És biztos vagyok benne, hogy mással nem tetszene, egyáltalán nem.

De Lucával?