436. fejezet

Élesen felsóhajtok, és helyet foglalok Jackson mellett, miközben a józan ész kedvéért még egyszer utoljára anyámra és apámra meredek. Anya bólint felém, egy apró mosoly jelenik meg az ajkán, jelezve, hogy ő sem teljesen örül a dolognak. De nem hagyta volna, hogy így történjen, ha nem lett volna szükséges.

Apám biccentésére Hank azzal kezdi, hogy Jacksonnak mesél az északi tartományokban töltött éveiről – arról, hogyan dolgozott keményen, hogy orvosi segítséget nyújtson az ottani elszegényedett közösségeknek, legyen szó farkasról vagy emberről. Aztán elkezd beszélni a Közösségről, arról, hogy soha nem tudott betörni oda – felsorolva, mit tud és mit nem, a tudásában lévő hiányosságokat.

– Tudod? – kérdezi Hank, láthatóan nagyon kíváncsian. – A közösségen belüli egészségügyi intézmények állapotáról?