660. fejezet

Felbámulok rá, feszült a dühöm, összeszorított állkapoccsal, pedig tetőtől talpig tele vagyok dühvel. Hogy merészeli – hogy merészeli még csak meg sem hallgatni rám!? Amikor annyi mindent adhatok – és annyit tudok felajánlani.

„Ez az utolsó szava ebben a kérdésben, uram?” És megkérdezem. „Még csak azt sem engedi, hogy bemutassam, mire gondolok?”

– Nem – vicsorogja. – Azt szeretném, ha engedelmességet tanúsítanál, mint minden más kadét itt.