582. fejezet

A következő pillanatban már Jacksonnal a sziklafalon állunk, ő pedig egy gonosz vicsorogással magához rángat, meglepve, hogy nevetek, amit gyorsan elhallgattat egy rendes csókkal – azzal a hosszú, mély, térdig érő csókkal, amitől hamar kétségbeesésbe esem. Szorosan hozzápréselek magam, és a nyaka köré fonom a karjaimat.

A Jackson mellkasában egyre erősödő morgás kielégítően éhes, ahogy magával húz a földre, a lábaim a csípője két oldalán helyezkednek el, miközben az ölébe helyez, elmélyíti a csókot, és hagyja, hogy az egyik keze elveszjen a hajamban, míg a másik a hátamon siklik.

Pár perccel később gyakorlatilag lihegve megszakítom a csókot, és gyönyörű zafírkék szemeivel lustán, félig lehunyt szemekkel néz rám. „Szia” – suttogja.