75. fejezet

Rafe apró fintorral néz rám, lassan kiveszi a borítékot a dobozból, és megmozdul, hogy a hátsó zsebébe tegye későbbre, nem akar rávenni, hogy figyeljek.

– Nem, olvasd el! – mondom, csapkodva felé a kezeimmel, és keményen dolgozom, hogy csalódottságomat a gyomromba szorítsam. Mert úgy értem, tudom, hogy ha anya tudta volna, hogy itt vagyok, soha nem hagyott volna ki – valószínűleg a leghosszabb levelet írta volna nekem. Ez nem sérthet meg, és nem akarom, hogy várjon.

– Biztos vagy benne? – kérdezi habozva, és megfordítja a borítékot a kezében.