4. fejezet

Daniel csak egyszer találkozott Liammel.

Azon a napon, amikor Sophia és Liam megkapta a házassági anyakönyvi kivonatát, Liam megvendégelte Danielt.

Liam mindig is megőrizte úriember imázsát a kívülállók előtt, a modora pedig kifogástalan volt, így Daniel jó benyomást tett róla.

Ebben a pillanatban Sophia kábultan meredt Danielre, miközben visszatartotta a lélegzetét.

Miért volt itt Liam?

Korábban nem is válaszolt a hívására.

Daniel nem vette észre, hogy Sophia furcsán viselkedik. Izgatottan integetett az ajtóban, és kiáltott: – Sógor!

A férfi azonban megállás nélkül elhaladt mellette.

Végül Daniel zavartan letette a karját. – Nővér, a sógor rossz szobát kapott?

Miután ezt mondta, fel akarta emelni a takaróját, és felkelni az ágyból. "Bizonyára rossz úton járt. Megyek érte."

Sophia ekkor tért magához. – Ne menj!

Liam éppen ma reggel hozta fel neki a válást, szóval lehet, hogy nem lesz itt a kedvéért. Ezért összeveszhetnek, ha Daniel hirtelen átmegy.

Daniel nagyon védte Sophiát, de fiatal kora miatt impulzív lett, és Sophia nem akarta, hogy bajt okozzon.

Ő és Liam hamarosan el fognak válni, így nem akart, hogy ilyenkor baj legyen.

Biztosítania kellett legalább Daniel orvosi költségeit.

Daniel a homlokát ráncolta a lányra. – Nővér, mondd meg az igazat. Összevesztél a sógorral?

Sophia tekintete megremegett. – Ne gondolkodj túl sokat. Jól vagyunk.

Sophia látva, hogy még kérdezni készül, gyorsan felállt. – Megyek és megkérdezem az orvost, hogy van-e valami, amire oda kell figyelnünk. Maradj itt, és pihenj jól.

– Nővér!

Sophia becsukta az ajtót, és lezárta Daniel tiltakozását a kórteremben.

Finoman kifújta a levegőt. Amikor éppen el akart fordulni, meglátott egy férfit a folyosó végén, akit túlságosan is jól ismert, de ugyanakkor nem tudott róla semmit.

Liam ránézett. Az arca szelídnek és méltóságteljesnek tűnt, mint mindig, de nem mutatott érzelmeket.

Nem volt meleg az arckifejezésében, miközben Sophiát tanulmányozta, és egy pillanat múlva odajött.

– Látni Danielt? Odajött hozzá, és a kórterem cédulájára pillantott.

Sophia felmordult válaszul. Megpróbálta elkerülni a tekintetét, amikor meglátott egy vizsgalapot a kezében. – Miért van itt, Mr. Ford?

A nő a kezében lévő papírra mutatott, és megkérdezte:

Itt vagy ellenőrzésre? Hol érzi rosszul magát, Mr. Ford?

Mr. Ford... ?

Liam kissé összeráncolta a homlokát, amikor meghallotta ezt a megszólítást.

Sophia így szólt hozzá, amikor először megkapták a házassági anyakönyvi kivonatukat.

Miután elkezdtek együtt élni, odajött hozzá, hogy megkérdőjelezze: "Mr. Ford... Nem hívhatnám Mr. Fordnak? Elég távolinak hangzik, hogy egy házaspár így szólítsa meg egymást."

Nem volt az a típus, aki törődik ezeken az apró részletekkel, ezért lazán válaszolt neki: "Tedd, ahogy akarod."

Arra azonban soha nem számított, hogy néhány hónap elteltével ezt a megszólítást hallja a lány ajkán.

Nem szokott hozzá a hirtelen változáshoz, kissé megdöbbent.

Már éppen meg akart szólalni, amikor eszébe jutott, hogy felvetette vele a válást. Feladta, és inkább elmosolyodott. – Nem érted a legjobban a testemet?

Megdöbbenve Sophia csak akkor jött rá, amikor ugyanazt az intenzív tekintetet látta a szemében, mint tegnap este az ágyban."Mr. Ford...."

Amikor látta, hogy a vörös szín felkúszik az arcára, kissé megnyugodott az a megmagyarázhatatlan irritáció, amelyet érzett.

Mintha így kellene lennie – egy kicsit kábultnak, egy kicsit esetlennek és könnyen zavarba ejtőnek.

Sokkal jobban nézett ki így, legalábbis neki.