461. fejezet Téged akarlak

A szavak elhangzottak, és a csend vastag, fojtogató fátyolként borult a hatalmas irodára.

Füst lustán gomolygott a levegőben, részben eltakarva Andromaché felfelé fordított, vörös ajkait – csábító, mégis alattomos, mint egy tövisekkel átszőtt rózsa.

Egy szünet telt el, mielőtt halk hangja áttörte a csendet. „Miss Holland, igazán meglepett. Talán kezdem csodálni önt.”