642. fejezet Teljesen felesleges

– Igen, uram. – Saul, mióta belépett a szobába, egy hosszú, fekete vászontáskát szorongatott. Szó nélkül lecipzározta, és egy megfontolt mozdulattal a földre hajította.

Éles, fémes csattanás hallatszott – nem különösebben hangos, mégis valahogy nyugtalanító tisztasággal hasított a levegőbe. A hang minden jelenlévő csontjaiba hatolt, önkéntelen borzongás futott végig a tömegen.

„A kért bizonyíték.” Saul hangja kifejezéstelen volt, érzelemmentes.