6. fejezet: Eris Finch a vezető színésznő
A Brian által lefoglalt privát szobában különféle ételek borították az asztalt.
De Erisnek még azokkal az elmezavaró ételekkel sem volt étvágya egyetlen falathoz sem.
– Nem érzed jól magad?
Brian aggódva nézett rá.
Mióta visszajött a fürdőszobából, hiányzott.
"Nem, nem! Talán a jet lag miatt van, hogy most nincs étvágyam."
"Akkor annál inkább, hogy enned kell valamit. Manapság vékonyabbnak látszol."
Brian felvett néhány ételt Erisnek, és aggodalmasan hozzátette: "Még ha meg akarod őrizni az alakodat, enned kell! Ha sikeres akarsz lenni, és még feljebb akarod vinni a karriered, akkor mindig a legjobb egészségednek kell lenned. De valójában nem kell keményen próbálkoznod a szórakoztatóiparban. El tudom látni."
– Azt akarom, hogy büszke legyél rám!
Eris megfogta Brian karját, és kacéran folytatta:
„ Szeretném, ha mindenki tudná, hogy Brian barátnője sikeres nő.” Brian egy mélyet sóhajtva válaszolt tehetetlenül:
– Nos... Ha ezt akarod, akkor nem igazán tehetek valamit.
Eris édesen elmosolyodott a karjában, ugyanakkor gondolatai valami máson jártak.
Éppen most, amikor kiment a fürdőszobába, véletlenül meglátott egy nőt, aki pontosan úgy nézett ki, mint Wendy! A hasonlóság elképesztő volt! A vonásai és a hangja teljesen megegyezett, de a temperamentuma és a testfelépítése teljesen más.
A Wendy, akit ismert, nem nagyon szereti a divatos öltözködést, és mindig is vékony volt.
De az a nő, akivel Eris a folyosón találkozott, tagadhatatlanul elegáns és ékesszóló volt – hasonlóan minden A-listás hírességhez.
Biztosan téved! Nem lehetett Wendy! Már halott volt.
Az anyja három éve a tengerbe dobta azt a nőt! A maradványai valószínűleg már elpusztultak volna! 'Mi a fene?! Miért gondolok Wendy Finchre? Eris szitkozódott a szívében.
Közben már teljesen besötétedett, amikor Wendy csoportja befejezte a vacsoráját.
Roger elvitte őt és Raymondot a házba, amit bérelt "Anya, ez az a város, ahol húsz éve élsz?"
– Igen, kicsim.
Wendy a karjában tartotta a kisfiút, és kinézett az ablakon a villogó neonfényekre, és megkérdezte Raymondot: – Tetszik ez a város?
– Igen, igen!
"Ó? Miért?"
"Mert anyu itt nőtt fel."
Wendy megölelte a kisfiút, és több puszit nyomott pufók arcára.
: Hogy lehet a fia ilyen aranyos és gondoskodó?! Biztos nagyon áldott! Fél óra múlva az autó végül megállt egy előkelő lakónegyedben.
Roger közvetlenül belehajtott, mivel nála volt a belépőkártya.
Ahogy az autó lassan befelé haladt, Wendy látta, hogy több őr járőrözik a környéken újonnan épített házakkal.
Egy pillanatra megkönnyebbült, amikor tudta, hogy egy biztonságos közösségben kell maradniuk.
Az egész dolog rádöbbentette Wendyt, hogy Roger mennyire megbízható.
Három nap múlva meghallgatásra megy, és ha sikerül, azonnal dolgozni kezd, így Raymond egyedül marad otthon.
Mivel a közösség annyira biztonságos volt, megnyugodhatott, hogy semmi szörnyű nem fog történni a fiával.
Miután kiszállt a kocsiból, Roger segített felvinni a csomagokat, és bevezette Wendyt és Raymondot a liftbe.
"A közlekedés nagyon jól megközelíthető. A kapu mellett van egy buszmegálló, nagyon közel vannak a bevásárlóközpontok, szupermarketek és a kórház. Nem igazán lesz okod aggódni." Közvetlenül azután, hogy Roger ezt mondta, a lift megállt a 16. emeleten.
Az ajtó kinyílt, ő pedig az egyik egységhez vezette őket.
Kivette a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
Amint Roger felkapcsolta a villanyt, feltárult a belső tér.
Wendy már nem is lehetett elégedett.
A két hálószobával és egy nappalival rendelkező lakást egyszerűen bézs színű tapéta borította.
A nappali mellett lógó csillár erős fényt sugárzott a szürke kanapéra.
Középen egy fehér étkezőasztal állt.
Több bevásárlótáska állt rajta, ezek mind életszükségleti cikkek voltak, amelyeket Roger vásárolt a tartózkodásukhoz.
Úgy tűnt, minden megvan, amire szükségük volt.
Az előszobában több pár új papucs volt szépen elhelyezve a cipőtartón.
Wendy, aki Raymondot a karjában tartotta, lassan belépett, és szemmel láthatóan elégedetten szemlélte az egység egészét.- Tetszik?
– Igen, nagyon tetszik!
Annyira hálás és meghatódva Wendy Roger felé fordult, és ezt mondta: "Roger, nagyon köszönöm ezt. Nem tudom, hogyan fizessem vissza! Elég lesz hozzád feleségül venni?"
– Wendy!
"Mi?"
– Ha őszintébbnek tűnhetnél, talán hinnék neked.
Roger gúnyosan lesütötte a szemét. Wendy azonnal szégyenlős mosolyt emelt, és megkérdezte: – Nem vagyok őszinte?
– Miért nem teszi fel ezt a kérdést a fiának?
Roger Raymondhoz fordult, aki most nehezen szabadult ki anyja kezéből, és a kanapé felé rohant.
Miután lerogyott a puha kanapéra, a fiatal fiú felnézett az anyjára, és így szólt: "Anyu, olyan hamis a mosolyod. Wendy azonnal elakadt. És ahogy a mosoly szertefoszlott ajkáról, felkapott egy pár házi papucsot az előszobából, mielőtt bement a nappaliba. Hú! Még akkora, mint a lábujja, megvettem egy kis italt! Gyümölcsök is vannak itt. Hátha van még valami, amit szeretnél. Elviszlek a szupermarketbe."
– mondta Roger, és követte őt a nappaliba.
– Nem. Nem. Már eleget tettél.
Wendy leült a kényelmes kanapéra, és lazán felkapott egy párnát.
Szemét hunyorogva, boldogan felsóhajtott, és kijelentette: "Nagyon jó ilyen gazdagnak lenni, nem igaz?"
– Szóval, pénzt kell keresned, és amint tudsz, vissza kell fizetned!
– ugratta vigyorogva Roger.
Aztán egy könyvet dobott Wendynek, aki gyorsan elkapta.
-Mi ez?-kérdezte, és összeráncolt szemöldökkel nézett rá.
"Ön még nem tagja a stábnak, így egyelőre nem kaphatja meg a forgatókönyvet. Egyes belső források szerint ez a sorozat az eredeti mű előtt tiszteleg, így a forgatókönyv szinte teljesen megegyezik. Először el kell olvasnia az eredeti könyvet, és meg kell ismerkednie a karakterrel, akit játszani fog. Ez biztosan segít a későbbi meghallgatásban."
Amint a színészetről kezdtek beszélni, Wendy szeme azonnal elkomolyodott.
Az évek során a színészet nemcsak hobbija volt, hanem megélhetési forrása is.
Ha nem az Egyesült Államokban keresett volna megélhetést, nem tudta volna eltartani magát és Raymondot.
Wendy gyorsan átlapozta az Ivanka ágyas története című könyvet.
A meghallgatásra készülő karakter a darab harmadik hősnője és második gonosztevője, Lady Faye volt.
Gyönyörű birodalmi ágyas volt.
Amikor a császári hárem tagja lett, előadta a pavanét, ami mélyen vonzotta a császárt.
Azóta őt kedveli.
És mintha a karaktert valóban Wendynek szánták volna, Lady Faye karakterleírása annyira hasonlított Wendy képére.
Minél többet olvasta a történetet, annál jobban lenyűgözte.
"Anyu? Anyu!"
"Mi?"
A kisfiú, aki anyja figyelmét próbálta magára vonni, tehetetlennek tűnt, amikor hozzátette: – Roger bácsi többször is hívta.
– Ó, sajnálom. Ez a könyv túlságosan függőséget okoz.
Wendy és a kis srác között ülve Roger felsóhajtott.
Aztán megveregette Raymond vállát, és így szólt: "Későre jár. Menj és zuhanyozz le. A második hálószoba gardróbjában pizsamák vannak számodra."
A kisfiú Wendyre, majd Rogerre nézett, mielőtt a nappaliban hagyta őket zuhanyozni.
– Van valami mondanivalód nekem? – kérdezte hirtelen Wendy.
Roger bólintott, és komolyan válaszolt: – Lelkileg fel kell készülnie. Ennek a tévéjátéknak a főhősnője eldőlt.
– Ó, rendben.
Ennek tulajdonképpen semmi köze nem volt hozzá.
Wendy egyébként nem volt meghallgatáson erre a szerepre.
"A darab főszereplője... Eris Finch."
A név hallatán Wendy arca hirtelen megdermedt.