49. fejezet

A gyerek dizájnerruhákba öltöztetéséből ítélve Éva azt tudta mondani, hogy gazdag gyerekről van szó, aki elszakadt és elveszett népétől.

– Biztosan eltévedt, de ez nem az én dolgom. Az emberei már keresnék, csak idő kérdése, mikor találják meg. – gondolta Éva, miközben figyelmét az útra fordította, figyelmen kívül hagyva a gyereket, mert nem volt kedve segítséget nyújtani jelenlegi helyzetében. Éva intett a kezével a bejövő fülke felé, hogy megállítsa, amikor a fülke pont előtte leállt. Kinyitotta a hátsó ülés ajtaját, és éppen be akart szállni a fülkébe, de úgy döntött, még egy pillantást vet a gyerek irányába. Annak ellenére, hogy figyelmen kívül akarta hagyni, egy része oda akart sétálni és segíteni neki, mivel senki nem figyelt a padon egyedül ülő gyerekre.

"Mi van, ha néhány nagyon rossz ember megpróbálja kihasználni őt?" Gondolta, miközben a gyerekre nézett, és váratlanul a fiú is az irányába nézett, és mindkét tekintetük találkozott. Éva nem azért döbbent meg, mert találkozott a tekintetük, hanem azért, mert a gyerek arckifejezése eltért attól, amit várt. Minden normális gyerek sírva fakadt volna, de a gyerek tanácstalannak tűnt, de még mindig nyugodt arckifejezés volt.