555. fejezet
Földalatti bázis
Csöpög. Csöpög. Csöpög. Csöpög. A hideg, hajthatatlan cementre fröccsenő folyadék halvány visszhangja visszhangzott a hatalmas földalatti labirintusban.
A levegő fojtogatóan nehéz volt, átitatva a vér fémes szagával és a rothadás rothadó szagával. A halvány világítás alig világította meg a kosszal borított falakat, felületüket sötét foltok borították, amelyek a gyötrelmek történeteit mesélték. A rozsdás fémrudakon megszáradt bíborvörös foltok látszottak, és a kín távoli nyögései gyászos szellemekként kanyarogtak a hátborzongató csendben. Ha valaki erőlködött, hogy odafigyeljen, tompa sikolyok hasítottak át a nyomasztó csenden, a koromsötét folyosó túlsó végéből szűrődve be.