182. fejezet Túl sokáig vártam erre a napra
Thomas gyengéden megsimogatta meleg arcomat, hűvös keze megnyugtató kontrasztot kínált a melegemhez.
Félig eszméletlen voltam, kicsit homályos az elmém, és azt mormoltam: – Mit nézel?
Megfogta a kis kezemet, és az övére helyezte, hangja lágy és bátorító volt. – Nem akartad látni a kocsiban?