89. fejezet Megint meghalok
Miközben hallgattam, ahogy ketten a gyerekről beszélnek, mintha ott sem lennék, némán, keserűen mosolyogva álltam.
Nicholas, emlékszel a gyermekünkre? Akinek soha nem volt lehetősége napvilágot látni.
Hópelyhek kezdtek hullani a szürke égboltról, csapkodva a hajamat és a szoknyámat a fagyos szélben.