8. fejezet Légy az én kis játékom

Fejfájás, egy kicsit a szemébe vetheti neki ezt a jóképű férfit? – Jól vagy?

"Jól van, jól van, reggel túl sokat ettem, és a tőled való kis ijedtség után majdnem minden kijött. Most már jobb, hogy vízzel leöblítettem." Elaine nagyon őszinte volt, hadonászott a kezével és a szemeit forgatta.

Emmett arca újra elsüllyedt, és nem tudott nem visszagondolni a tájra, amikor az asztalhoz csapódott... Sóhajt, ezért, ha elszaladt egy lehetőség, az nem jön vissza... Most kellett volna hevesen megcsókolnia... "Elaine, azt hiszem, neked, aki 12 évet tanultál, meg kellett volna értened, mit mondtam?" Emmett lassan felállt a székről, laza léptekkel, és Elaine felé lépett. Nagyon elegáns és méltóságteljes volt, az a módja és kifejezésmódja, ahogy felé sétál, olyan volt, mint egy sétáló király, de! Az aura, ami neki adatott, olyan volt, mintha élve nyelné el, Elaine annyira megijedt, hogy néhányszor ki akart rohanni, majd láthatatlant játszani.