128. fejezet

Sophia nézőpontja

„A mindenit!” – zihálja Freya, én pedig visszafordulok a ház felé, hogy megnézzem, mit tett. Biztosan megbotlott a szőnyegben, vagy valami ilyesmi, de amit látok, attól majdnem megáll a szívem.

– Liam – zihálom, miközben a tekintetem a nappali padlóján fekvő testére téved. Felnyög, és a hasába kapaszkodik, miközben az oldalára fordul. A lábaim hirtelen eszembe jut, hogyan kell mozogni, és odarohanok, térdre rogyva mellé. Megragadom a csuklóját, és megnyomom a nyomáspontot. Másodpercek telnek el, majd kinyitja a szemét, kissé kába arccal ülő helyzetbe kényszeríti magát. Szeme lenyűgöző kékje felvillan, ahogy találkozik az enyémmel, és egy pillanatig sem tudom tovább visszatartani az érzelmeimet. Rávetem magam.